A stressz az élet része, ha természetes módon működik. Az állatvilágban úgyanúgy jelen van, szolgálja életben maradást. Az ember életében a harcok, a vadászat, a versenysportok, a vizsgák során hozzásegít a sikerhez. Korunk felgyorsult tempója, a siker hajszolása, megfelelés az elvárásoknak az élet különböző területein nagyon megkívánja a szimpatikus idegrendszer magas teljesítményét.

Stressz hatására megemelkedik az energiaszintünk. A szimpatikus idegrendszer aktivizálódik. Mindenki ismeri az „üss vagy fuss” kifejezést, ami a szimpatikus idegrendszeri állapot aktivitására utal. Az ilyenkor termelődő adrenalin hatására az izmokba áramlik a vér, a szervekben viszont csökken a vérellátás. Minden mozgósítható energiaraktárunk gyorsan elérhetővé válik a kortizol hatására, ami ilyenkor jelen van. Hozzájárul a zsír felhalmozódásához, a fehérje szétbomlásának kárára megnöveli a vércukorszintet, megnöveli az étvágyat, csökkenti a kalcium beépülését, csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét, lassítja az izmok glükózfogyasztását.

Akkor mondható károsnak a stressz, amikor ez az állapot állandósul és nem vagyunk képesek kiengedni, elengedni a görcsöt, a feszültséget, a rohanást, a versengést, a félelmeket, aggodalmakat. A testünkben felhalmozódó stresszhormonok kifejtik hosszantartó hatásukat.